David Ayer és csapata nagyon közel állt ahoz, hogy a Fury bekerüljön  a legnagyszerűbb háborús filmek közé. Csak egy dolog hiányzott; a mű végi katarzis.

Amit az utolsó fél óráig láttam, zseniális. Magával ragad az atmoszféra, eggyé válok a csapattal - érzem, ahogy az én arcomon is áll a mocsok, és egy hete bűzlök a darabokra szedett harctéren. 

1945 áprilisában járunk, az Európában állomásozó amerikai csapatok az utolsó lehelletükkel küzdenek a darabjaira eső Német Hadsereg területeinek megszerzésére, Középpontban egy Sherman  és annak lakói, Wardaddy ( Brad Pitt ) vezetésével. Remek brigádot sikerült összehozni, valóban el tudtam hinni, hogy ezek az emberek egymásért küzdenek és őrülnek meg az emberiség legsötétebb napjaiban, hogy aztán heroikusan szembeszálljanak a többszörös túlerővel.

Az utóbbi időben nem voltunk elkényeztetve háborús filmek terén, a Harag pedig újszerűen hat, köszönhetően a tankra épülő történetnek. Sosem láttuk még ennyire közelről, milyen is lehetett a páncélosokban küzdők élete, nem érezhettük át azt a bezártságot, amit a benne ülők élhettek át. Nem elég, hogy a lelkünbe tipor a nyomasztó, kegyetlen hangulat, a rendező zseniális módon mutatja be a tank belső világát, eléri, hogy ránk törjön a bezártságérzet.

Ennek ellenére nem a fegyverropogások között ér minket a legemlékezetesebb pillanat; Ayer képes szavakkal, emberséggel összeszúzni a néző lelkét, a magukra hagyott német asszonyoknál történő ebéd számomra felejthetlen marad, az egész jelenetsor tanítani való, egyszerűen hibátlan. 

Pitt kisujjból kirázta a rábízott szerepet, nálam mégis a mellékszereplők viszik a hátukon a filmet. Shia LaBeouf a Transformers filmek során eljutott oda, hogy rosszul legyek tőle, de az utóbbi években nyújtott teljesítménye teljesen lenyűgöz. Mára bármely karaktert képes a leghitelesebben eljátszani, elvetemült módon rá tud hangolódni a szerepeire; most például nem volt rest kihúzatni az egyik fogát, és napokig nem fürdeni, hogy hitelesen el tudja játszani a bibliába temetkező hitevesztett katonát, könnyeitől ázott szemében látszott a korszak minden fájdalma. Jon Bernthaltól pedig a hideg rázott, annyira jól hozta az erkölcstelen állatot. Régóta kedvelem a fickót, szerencsére sok filmben láthatjuk majd jövőre, érdemes rajta tartani a szemünket. Logan Lerman a zöldfülű szerepét kapta meg, rajta keresztül látjuk hogyan tesz a háború állattá minket. Egyedüliként Michael Peña volt számomra kevés, vele próbálta Ayer egy kicsit oldani a nyomasztó hangulatot, szerintem feleslegesen.

Sajnos a film leggyengébb pontja az, aminek a legerősebbnek kellett volna lennie: az  utolsó fél óra teljesen lerombolja, amit addig felépített. A logika elveszett, teljesen értelmetlenné és hiteltelenné válik minden, ahogy megjelenik a német hadsereg. Komikusan rohannak huszasával a golyózáporba, fél napon át üvöltöznek a tank körül, ahelyett hogy egy kicsi ésszerűséget is mutatának, majd tipikus " amerikai " a befejezés. Nagy kár érte.

Egy kicsi hiányzott, hogy a Harag tökéletes legyen, de még ígyis nagy élmény lehet bárkinek, tessék megnézni.

8/10