A Mocsok számomra 2013 egyik legkellemesebb filmélménye volt. Azon kívül hogy Irvine Welsh elborult elméje szülte a történetet, nem igazán tudtam róla bármit is, így vakon ültem fel egy véletlenül se szokványos hullámvasútra.

Főszerepben Bruce Robertson rendőrőmester, Edinburgh legnagyobb tirpákja - bármi történjék, rá véletlen se számíts! Vedel, drogozik, a kitűzött céljai érdekében bármire képes - ahol bűzlik valami, ott bizony ő keveri a szart. Nyakába száll egy rasszista gyilkossági ügy, ráadásul küzdeni kell a hőn áhított előléptetésért is, mert olyan nincs hogy Bruce-nál bárki is jobb legyen, abban biztos lehet mindenki! Ráadásul közeleg a karácsony, Robertson számára az év legszebb ünnepe - hibátlan időpont egy amszterdami kiruccanáshoz, kurvák ezerszámra, drog és persze töméntelen alkohol. Ja, és a legjobb barátja is vele tart, akinek lehet a nőjét disznóságokkal hívogatni.

Persze a legtöbb elborult elme mögött lakozik egy megbúvó tragédia, ami itt is megvan; sokat emlegetett ám sosem mutatott család, gyerekkori dráma, látomások-hallucinációk, melyek elsőként tán nevettetnek, de idővel szánalmat érzünk a nyomozó iránt, majd szemtanúi lehetünk a teljes leépülésnek. McAvoy lehengerlően lubickol az utóbbi idők egyik legelborultabb karakterében, nem hiába díjazták több helyen is alakításáért.

A Mocsok nem egy tündérmese, sokak nehezen fogadhatják be, de ha el tudunk tekinteni az alpáriságtól igazán remek szórakozást tud nyújtani. Aki teheti, az olvassa el a könyvet is, ha bírjuk gyomorral teljességgel letehetetlen.

8/10